Kategória archív: Egyéb

Tisztelt Rektorhelyettes Úr! Tisztelt Egyetemi és Kari vezetők!  Kedves Kollégák és kedves Hallgatók!

Egy korabeli szóbeszéd szerint Sir Christopher Wran, a londoni Szent Pál Székesegyház rekonstrukciójának vezető építésze egy alkalommal a kőfaragók között járva arról faggatta őket, hogy mit csinálnak. Követ faragok, jött az első, kissé ingerült válasz. Keményen dolgozom hogy eltartsam a családomat, felelte a második mester. A harmadik kőfaragó viszont egészen más választ adott: katedrálist építek.

 Számomra ez az anekdota magában hordozza mindazt, ami ezzel a térrel az elmúlt pár évben történt. Sokan, sokféle professzióval, tapasztalattal, tudással vettünk részt a folyamatban, bontástól renoválásig, a feladat megfogalmazásától a pénzügyi feltételek megteremtéséig, a kutatás és szakmai tartalom öszeállításától a látványterv elkészítéséig és az installáció formába öntésétől a kivitelezésig. Itt állva azt gondolom, azt érzem, hogy érdemes volt. Érdemes volt az előző, 30 évvel ezelőttről ránk hagyott vitrinek, megfakult táblák, falra feszített szövetek helyébe újat álmodni. Nem jobbat, csak mást. Olyat, ami a mostban releváns, befogadható, élvezhető és érthető, de amely tartalmazza ugyanúgy az eredeti üzenetet: az örökséget, és a feladatot, melyet az elődök ránk hagytak. 

Ez a tér nyíltan állít emléket Dr. Pető Andrásnak, a konduktív pedagógia alapítójának. Annak az életútnak, azoknak a sorsfordító életeseményeknek és szakmai mérföldköveknek, amelyeknek meg kellett történniük ahhoz, hogy ez az életmű épüljön fel. Társadalmi mozgástér és személyes ambíciók, belső és külső kényszerek alakította biográfia fut a falakon. Reményeim szerint érzékeltetve azokat a makro – és mikro társadalmi kontextusokat, amelyekben az események megtörténtek. Ez az sűrítve, fókuszok mentén elrendezve, amit ma Pető személyes és szakmai életvonalairól tudni érdemes, és tudni lehet. Az élettörténet ugyanis egy igen képlékeny dolog. Tartalmaz ugyan tényeket, egzakt adatokat, de ezek jelentőségét, összekapcsolódását, adott szempontok szerinti rendezését, tehát magát a jelentésadást mindig az adott biográfus végzi. Ennek az emléktérnek az elődjében például nem kaphatott még helyet néhány olyan életrajzi motívum, olyan történet, amelyeket az újabb, Petőre és életművére irányuló kutatások hoztak felszínre. Ezek közül most egyet szeretnék Önökkel megosztani.  Pető András 1944-ben, származása miatt bujkálni kényszerült. Annyit tudtunk a közelmúltig, hogy ez barátja, a pszichiáter Kun Miklós segítségével történhetett az Orsó utcai gyermekotthonban. Azt azonban nem tudtuk néhány héttel ezelőttig, hogy a menedék, ahol több tucat gyermek és felnőtt vészelte át a nyilas terror hónapjait, a Schumicky család birtokában volt, akik az embermentésben részt vállalva felajánlották Orsó utcai villájukat a Vöröskeresztnek. Az, hogy Pető András túlélte az 1944-es évet, többek között tehát a Schumicky családnak köszönhető. Az pedig, hogy az itt látható emlékfal elkészült, a család egyik leszármazottjának, a Tégy a Pető Intézet Gyermekeiért Alapítvány elnökének, Schumicky András úrnak köszönhető, aki a financiális hátteret biztosította a megvalósuláshoz. Megható számomra, hogy a múlt a jelennel ennek a kiállításnak az apropóján hogyan fonódik össze. 

Nekünk azonban, akik itt állunk, akiknek közük lett egymáshoz attól a pillanattól kezdve, hogy valamikor részesei lettünk a Pető András Kar életének, azzal van és azzal lesz dolgunk, hogy a jelenünk hogyan fonódik majd össze a jövővel. Jelentése van annak, hogy elődeink évtizedekkel ezelőtt is ebben a térben állítottak emléket Pető professzornak. Ez volt, és most is ez az az agóra, ahol a karra vonatkozó stratégiai döntések megszületnek. Itt kapott helyet anno a Szenátus, illetve most a Kari Tanács, mint legfontosabb döntéshozó testületünk. Kívánom magunknak, hogy legyen ott szakmai döntéseink mögött mindaz, amit számunkra az itt felrajzolt élet és mű jelent. Azért, hogy újabb 30 év múlva itt állhassanak a mi utódaink is, akik ugyan koruk kihívásai mentén újra konstruálják, de át is viszik az eredeti üzenetet, a konduktív pedagógia ügyét, mert egyénenként is és együtt is tudják, hogy katedrálist építenek.